Drága Olvasóim!
Nehéz szívvel vetemedtem végül arra, hogy a következő sorokat leírjam. Mert most az jön, hogy bevallom: feladom.
Amikor elkezdtem ezt a történetet, kifejezetten élveztem írni, szövögetni a szálakat, a részleteket kidolgozni; pontosan azért, hogy mind-mind egy bizonyos dologhoz kapcsolódjanak össze. Aztán - rossz szokásomhoz híven - fokozatosan vesztettem el a türelmemet afelé, hogy tovább írjam...
Ez volt egészen tegnapig, mikor is újabb erőre nyertem, leültem, és a már két hete folyamatosan írt fejezettel kész lettem. Név szerint a tizenhetedik fejezettel, ami a történet legfőbb fejezete, az, amiben van az egésznek a magyarázata. Úgymond ez a fejezet volt a szerves része a blognak. Komolyan mondom, hogy úgy éreztem, eddig ez a rész lett a legjobb amit valaha is írtam - legalább is a három kedvencem közé biztosan besorolható -; a mondatok maguktól jöttek, minden sornak éreztem, hogy van mondanivalója, szinte még engem is magával sodort a hangulata - és ilyen még velem sose történt. Úgy éreztem, hogy igenis megtudom csinálni, igenis írni akarok! Még, még, még!
Mígnem, az én szerencsétlenségem újra megmutatkozni látszott: az egész fejezet eltűnt a bloggerből. Ugyan, nyolc oldal... mi az?! Hiszen ilyen már történt velem az előző blogomnál - akkor tizennégy oldal veszett kárba. Ám hiába is fele annyi a mostani veszteség, nem lehet összehasonlítani a kettőt. A mostani más volt. Sokkal, sokkal másabb volt; fontosabb és még rám is ösztönzőül hatott, hogy igenis képes vagyok ilyenek írására is. Képes voltam. De csak voltam, s nem tudom még egyszer úgy megírni azt a fejezet, mint először...
Egyszerűen elveszett! Nincs sehol, sehol sem! Én pedig megadom magam, és újra úgy érzem nem tudok ismét írni.
Valószínűleg Nektek nem különösképp jön át az, amit én most itt átéltem, és ezt megértem, hiszen tényleg nem lehet azt leírni, hogy mit jelentett számomra az a nyamvadt fejezet.
A helyzetem amúgy is kilátástalan jelenleg, és ez a nyolc oldal volt az én kapaszkodóm, szóval gondolhatjátok, hogy most mennyire vagyok kétségbeesett. :'] De sebaj, túl leszek rajta, csak idő kell...
Ugyanis:
1. Több heten keresztül készültem fel a harmadik regionális történelmi versenyemre (négy gimnáziumi könyvet kellett magamba szívnom), erre a "nagy nap" előtti estémet a szemészeten töltöttem, mert ismét kötőhártya-gyulladásom van és nem látok semmit. :'] Plusz aki ment helyettem, felkészülés nélkül, harmadik helyezett lett, úgyhogy még inkább bosszant ez az egész.
2. A szüleim a "Túl jó eszem van ahhoz, hogy félvállról vegyem az iskolát" nevezetű monológ keretében közölték, hogy hétköznap a laptopomat elveszik - szóval amúgy se lett volna oly' sok időm az írásra... Hisz' hétvégenként itthon se vagyok jóformán! Jó... valahol igazat adok a két szülőmnek, mert valóban idén eddig a "legrosszabb" az átlagom. De könyörgöm! Most, jelen pillanatban 4,55 az a bizonyos rossz átlag. Ráadásul idén még nem is számít a bizonyítvány. :']
3. Szóval nem csak a tanulásra kell ismét teljesen ráhangolódnom "mert pontatlanul tanulok és ezért vannak négyeseim", hanem az egészségemre is kéne már koncentrálnom, és újra visszatérnem az úszóedzésekre, ugyanis már négy hónapja - betegségekkel együtt - hanyagolom ezt a sportot, szóval...
4. DE! A tizenhatodik fejezetig meg van az Irresistible írva. Na, már most: nem tudom eldönteni, hogy mit szeretnétek. Feltegyem két naponta a hátramaradt hatot, vagy a tizedik fejezet utolsó mondatával hagyjam itt hosszabb ideig ezt a blogot? Vagy akár örökre...
Nem fogom törölni, de azt se mondom, hogy ez csak egy szünet. Talán hetekkel később, pár hónap elteltével újra érezni fogom a hajtást, hogy már pedig befejezem ezt a történetet; akkor itt leszek. Itt leszek, ezen a felhasználónéven és folytatom. Ha nem... akkor nem.
S ha nem, akkor most hallotok rólam utoljára - legalább is huzamosabb ideig biztosan nem fogok feltűnni. Se itt, se más blogon, se blogspoton, se más oldalon.
Csalódás okoztam? Tudom, és higgyétek el, én sajnálom a legjobban azt, amik történtek. Magamnak is csalódás ez az egész, hiszen eddig az írás volt az, amit mindig befejeztem... és most megint nem tudok véghez vinni egy dolgot... ami ráadásul az írás... De hát, ez van...
Hatalmas köszönet jár Nektek, hiszen az előző fejezetet is 12(!) megjegyzéssel és 59(!) pipával jutalmaztátok, 59 rendszeres olvasóm lett ezen a héten, akiktől tudom, hogy nem kérhetem ezt, de talán maradhatnának itt, mert talán még visszajövök... Talán.
S még annyit, hogy a négy hónappal ezelőtti nyitás óta 15.000 látogatóm lett ... én pedig pont most, fogom magam és eltűnök a blogspot világából.
S még annyit, hogy a négy hónappal ezelőtti nyitás óta 15.000 látogatóm lett ... én pedig pont most, fogom magam és eltűnök a blogspot világából.
Nem örökre, de elfogok. A sok "pofon" ellenére is az írás fontos maradt a számomra; egyszer már abbahagytam ezt tevékenységet több évre, s igaz a One Directionös fiúknak köszönhetően találtam csak vissza az útra, ám nekik hála még sosem éreztem ilyen közel magamhoz az írás lényét.
Talán... talán majd nyáron ismét lesz annyi időm, erőm és motivációm ahhoz, hogy ismét neki vetemedjek az írásra, de hamarabb semmiképp sem... Addig, mígnem újra magam miatt akarok írni.
És valószínűleg - ha nem fogom folytatni ezt a blogot - nem ezen a felhasználónéven fogok újra feltűnni, hanem teljesen idegenként, tiszta lappal kezdve.
Talán... talán majd nyáron ismét lesz annyi időm, erőm és motivációm ahhoz, hogy ismét neki vetemedjek az írásra, de hamarabb semmiképp sem... Addig, mígnem újra magam miatt akarok írni.
És valószínűleg - ha nem fogom folytatni ezt a blogot - nem ezen a felhasználónéven fogok újra feltűnni, hanem teljesen idegenként, tiszta lappal kezdve.
Nem fogok kirakni szavazást a hat fejezet sorsáról, személy szerint én így hagynám itt ezt a blogot, ahogy most be van fejezve... De rajtatok múlik - most utoljára.
Abban azért valahol még bízom - ezáltal saját magamban is -, hogy még fogunk találkozni. De most nem ígérek semmit.
Abban azért valahol még bízom - ezáltal saját magamban is -, hogy még fogunk találkozni. De most nem ígérek semmit.
Nos, nem akartam/akarok ennyire drámai lenni, ám valóban: ha így van vége ennek a történetnek, akkor azt hiszem utoljára jelentkezem.
Tudom, hogy nagyon sok a "talán", de én magam is azt érzem, hogy egy nagy 'talán' vagyok.
Tényleg nagyon, nagyon sajnálom! Nagyon, nagyon, nagyon...
Tényleg nagyon, nagyon sajnálom! Nagyon, nagyon, nagyon...
Köszönöm, hogy itt voltatok. Ti voltatok azok, akiknek a legutoljára akartam csalódást okozni... De mint ahogy az írás világában az én kezemben van az irányítás hatalma, a való életben nem.
Minden jót, és még egyszer köszönök mindent! <3
Szeretettel, Tyra Weaver
Sajnálom azt a 18.fejezetet:( Énis jártam már, úgy, hogy elveszett a fejeztem, és tudom milyen érzés, teljesen megtudom érteni, hogy miért nem akarod most újraírni.
VálaszTörlésÉn szívem szerint szívesen elolvasnám a 16-ig, de ha te itt szeretnéd befejezni, akkor tedjél úgy:). Remélem, hogy a nyár majd segít rajtad, s tovább élvezhetjük fejezeteidet. S ha esetleg nevet változtatsz, nyugodtan megírhatod, hogy mi lesz a neved. Sok sikert kívánok a továbbiakra, remélem majd még olvashatók tőled valamit!:))
Kedves Tyra Weaver!
VálaszTörlésÁtérzem azt amit te is, még akkor ha nem írok olyan gyönyörűen. Nagyon sajnálom,hogy elveszett a fejezeted, én tudnék várni nyárig, amikor majd újra folytatnád. Mert nagyon tetszik az egész történet, és neked köszönhetem,hogy én is elkezdtem írni. Szóval kimondhatom nyugodtan, hogy te vagy a példaképem! Nem örülnék annak,ha hosszabb ideig várni kellene az írásaidra, de ha kell én várok. Más néven, vagy sem... Úgy érzem,hogy felismerném az írásodat, hisz nem találkozok olyan megfogalmazással máshol, mint a te blogjaidon.
Remélem, hogy lesz amit még olvashatok tőled, akár több hét múlva, akár több hónap múlva... :)
Puszi, Headley. ~
Sajnálom, hogy így alakult, de én még szívesen elolvasnám azt a hat fejezetet. Csak ha nem baj. Én tudok várni!
VálaszTörlésDrága Tyram!
VálaszTörlésMost már megértem, hogy miért nem tudtad ezt leírni twitteren. Annyira de annyira szomorúan olvastam a soraidat :I Mert iszonyatosan fog hiányozni mind az írásod mint pedig Te magad és persze a jobbnál jobb tanácsaid hisz te egyengedted az utamat az írás felé... :I Ez a történeted is a szívemhez nőtt, ezért én még szívesen olvasnék tőled minnél többet, de persze ez csak rajtad múlik :) Megértem az összes indokodat és úgy sajnálom, hogy idáig jutottál, engem is nagyon idegesített volna ha egy részem eltűnik, hisz valljuk be kinek lenne kedve mégegyszer megírni ha az első olyan rohadt jól sikerült! :/ Remélem a szüneted nem lesz végleges és ha újra kezdesz írni mondjuk a nyáron akkor szólsz nekem is, hogy milyen neven leszel megtalálható ;) Sőt azt is remélem, hogy azért twitteren tudjuk majd tartani a kapcsolatot :$
Puszil, Dodód
Drága Tyra !
VálaszTörlésHát.. nem volt sok alkalmam írni neked és már sajnos nem is lesz:/
De persze megtudom érteni a te "gondjaidat"is mert nekem is vannak bőven,bár igaz hogy én nem írok blogot tehát olyan gondom hogy elvesztek a fejezetek nincs.
Öhm..igazság szerint még mindig az olvasottak hatása alatt vagyok és alig bírok egy értelmes mondatot összehozni....,de a lényeg hogy nem haragszom rád és szerintem senki sem amiért abbahagyod a történetet,de az is igaz hogy most teljesen elkenődtem ,mert már alig vártam a hogy vasárnap legyen és végre olvashassam az új részt ,de nem így jött össze :/ sebaj én általában optimistán állok a dolgokhoz és most is próbálok az lenni és reménykedem benne hogy egyszer még visszatérsz hozzánk(és az íráshoz is)és folytatod majd a történetet,mert egyszerűen imádom ,függője lettem az írásaidnak.Mint mondtam nem neheztelek Rád a történtek miatt de az tény hogy nagyon-nagyon sajnálom hogy abba hagyod az írást!:"(
Azért remélem még találkozunk vagy itt vagy esetleg máshol!!!:)
Kriszta xx
Draga Tyra!
VálaszTörlésNem is tudom hol kezdjem...
Megertelek!100%ban meg értelek,tudom milyen érzés ha elveszik egy ilyen munka és a legrosszabb hogy soha nem tudod mar olyanná írni.ismeros.:/
Én a helyedben lehet hogy nagy vonalakban lejegyzetelném az elveszett fejezetet vázlatosan, hogy ha egyszer ujra nekiállsz megírni akkor ott legyen emlékeztetőül hogy hogyan is írtad meg. És hátha az majd mèg jobban sikerül-hisz pozitívan kell hozzáállni nemde?!:)
Én is nagyon sajnálom hogy ez történt és megértem hogy most benned van a "feladom" nevű érzés hisz Ahogy írtad külső tényezők is (tanulás,sport) arra ösztönöznek (ez furán hangzik így) hogy szuneteltesd az írást idő hiány céljából.
Nem szeretnek, nem tudok dönteni a megmaradt részekkel kapcsolatban. Ha a 16. Fejezet elolvasása utan lezáratlan maradna a történet és furdalna a kíváncsiság hogy na vajon mi lesz a folytatas akkor persze körmömet rágnám hogy nem olvashatom a folytatást. Ugyanakkor mégiscsak munkát fektettél az előre megírt reszekbe és az mégse lenne olyan jó, ha csak úgy "elveszik". (kivéve ha folytatód még a blogot)
Nagyon remelem hogy túljutsz ezen a válságon(nem tudom hogy nevezzem) és olvashatjuk mèg irasaidat.(főleg ezt a történetet). Ha nyáron akkor nyáron,én rendszeres olvasod maradok ,szoval ha ujra az íráshoz folyamodsz nagyon örülnek ha itt jeleznéd nekünk:)
Én köszönöm hogy ilyen fantasztikus történeteket írtál és nem szeretnék bucsuzkodni mert bízom benne hogy még "találkozunk"<3
Reményekkel köszönök el,
Puszi,Zsófi:)Xx
Kedves Tyra!
VálaszTörlésŐszinte leszek veled. Én egyáltalán nem csalódtam benned, mert teljesen megértelek. Csupán azt sajnálom hogy az élet illetve a technika világa pont az egyik legjobb bloggerrel csesz ki. Ez nem igazságos!! Nekem is volt már olyan hogy elveszett egy-egy rész, és tudom milyen kiborító, főleg ha az a te "kapaszkodód volt". Mindenesetre a többi dolgodat is pontosan át tudom érezni, ugyanis az én szüleim is valahol ugyanígy állnak a dolgokhoz, mert mostanában én se tanulok a legpontosabban. Szóval nagyjából csak annyit tudok mondani hogy sajnálom. Mert nem csak az írásodat szerettem meg, hanem téged is mint ember, pedig azért annyira jól nem is ismerlek. Azért remélem ha teljesen újra kezded tiszta lappal valahol rád találok majd megint, mert nálam az a bizonyos lapod még mindig tiszta és nem lenne szükség újra kezdeni, de itt most Rólad van szó. :) Mindenesetre most foglalkozz magaddal egy picit, az egészségeddel, mert szerintem erre van szükséged. Mi mindig is szerettünk, szeretünk és szeretni fogunk. (legalábbis én ♥)
Nagyjából ennyi lettem volna de ez tipikusan azaz eset hogy egy csomó mindent mondanék és mikor itt ülök kiürül a fejem. Na mindegy...
Vigyázz magadra, mert Rád szüksége van a blogger világnak :)♥
Évesz,xx
Drága Tyra!
VálaszTörlésAhogy ezt olvastam, hatalmas űr keletkezett bennem, hiszen a kedvenc íróim közé tartozol, és mindig is oda fogsz, legyen az akármilyen néven! Mondhatnám, hogy csalódást okoztál, de egyáltalán nem! Tökéletesen meg lehet érteni a helyzeted, és egy percre sem tudok Rád neheztelni emiatt! Imádlak, mindig is imádni foglak, ahogyan az írásaidat is! Eszemben sincs leiratkozni, várok, hátha újra képes leszel írni... Szerintem hagyd így a történetet, hiszen eléggé jó vége lett az előzőnek! Lehetséges, hogy sose tudom meg a végét, de talán nem is baj! Én támogatlak bármit teszel is, az a legfontosabb, hogy jobban légy!
Ezer puszi, Azy
Kedves Tyra!
VálaszTörlésSokat gondolkoztam azon, hogy most írjak e ehhez a bejegyzéshez hozzászólást, de végül úgy döntöttem, hogy írok. Írok, mert el akarom nekem azt mondani, hogy ez a blog mennyit jelentett nekem... Nem akarom, hogy rosszul érezd magad vagy, hogy úgy érezd csalódást okoztál nekünk, de azt mindenképp tudnod kell, hogy nekem ez a blog volt a kedvencem az összes közül, amin eddig jártam. :') És nem akarom azt mondani, hogy most örülök ennek a hírnek, amit ma hoztál, mert egyáltalán nem örülök.. Viszont valahol meg is értlek. És hidd el, én tudom milyen érzés az, amikor egy olyan dolgot veszít el az ember, amin sokat dolgozott.
Velem is volt már olyan, hogy egy rajzomat (amin hónapok óta dolgoztam) bevittem az iskolába, és az egyik osztálytársam tönkretette az által, hogy véletlenül leborította az üdítőjével... és az a legszörnyűbb, hogy nyilvánosan még csak ki sem akadtam, nem üvöltöttem le az osztálytársamat, hanem helyette úgy kezeltem a dolgot, mintha nem lenne nagy ügy. Pedig nekem az volt, de nem adtam neki hangot, csak mert én "nem olyan vagyok".
Szóval ezzel csak azt akartam elmondani, hogy én megértem, és elfogadom, ha úgy döntesz, hogy ezt a blogot itt hagyod örökre, és majd idővel elkezdesz egy újat, ha túl teszel ezen. ;) Én is így tettem azzal a rajzzal. Azóta sem csináltam még egy olyat, és valószínűleg nem is fogok.
Viszont attól azért félek, hogy nem foglak megtalálni a blogok rengetegében, amikor újra visszatérsz, mert mint már egyszer említettem én mióta a blogodat olvasom, minden más történet követésével felhagytam... Na mindegy. :D Ezt nem azért mondtam, hogy most sajnáltassam magamat, mert utálom, ha az emberek sajnálnak.
Amúgy meg igaza van Azy-nak, mert néha tényleg jobb, ha egy történet nincs befejezve. :) Mármint én néha még jobban is szeretem az olyan regényeket, amiknek nincs lezárt vége (nem tudom ezeket, hogy mondják szakszóval...). ;D
Minden jót!
Dorka, aki ezen kívül csak egyszer írt hozzászólást a blogra ;))
Drága Tyra!
VálaszTörlésNagyon sajnálom, hogy elveszett az a fejezet.Biztos hogy leirhatatlanul jo lett volna. Amikor most olvastam a soraidat majdnem elsirtam magam. És ezt nem azert mondom,hogy elkeseritselek. Hanem hogy tudd: az irasaidat nagyon szeretem es egyszeruen nem tudom elhinni hogy az élet (és a hülye net) így keresztbetegyen pont Neked. Rengeteg blogot olvasok/olvastam de 1 se volt olyan fantasztikus,mint ez,vagy az elözö blogod. Ezt az is bizonyitha ,hogy soha nem kommentelek semelyik blogba. De a Tiedbe igen. Kérlek semmiképpen ne hagyd abba az írást! A maradék 6 fejezettel kapcsolatban pedig: nem szeretnék Rád eröltetni semmit és ha úgy gondolod hogy itt akarod felfüggeszteni,akkor beletörödök, de én nagyon szivesen olvasnam tovabb a fejezeteket! És konkrétan könyörgök, hogy ne hayd abba ezt a blogot! Nem érdekel hogy meddig kell várnom a következö fejezetre. 1 hetet,1 honapot, 6 honapot vagy akár 1 évet. Minden nap nézni fogom, hátha irtál. Ez eddig is így volt és nem fogok ezen változtatni.Ha ennek a pechnek ellenére folytatod akkor még az eddiginél is nagyobb elismerésem, mert saját börömön tapasztaltam már, hogy milyen, amikor valamivel rengeteget dolgozol és egyszerüen eltünik. Én akkor feladtam. Kérlek Te ne tedd ezt! Várunk! Ha új blogot kezdesz, valahogy a linket el tudnád juttatni nekem? Mert nincs felhasználóm így még esélyem sincs arra,hogy magamtól valahogy megtaláljam. Mert az írásodat, ha ott lenne a szemem elött felismerném de nem tudok új blogokra keresni. Amiket most olvasok,azoknak is ugy találtam linket facebookon,vagy ismerösé, vagy ismerös linkelte (mint a One Direction+One-t). Erre nagyonnagyon szépen kérlek!Iszonyatosan fogsz hiányozni. Bár sajnos nem ismerlek személyesen, az írásaid miatt úgy érzem, hogy mégis. Mintha amiota elkezdtem olvasni a blogodat barátnöm lennél. Mert csupán ' egy szöveg ' (inkább müalkotásnak nevezném) megérintetted a lelkem. Zoé történetével és ezzel is. Olyan szinten bele tudtam élni magam, mint semelyik más blogba, vagy profi irotol szarmazo könyvbe se.
Ugyhogy egyszerüen KÖSZÖNÖM! A francba. Már megint a könnyeimmel küszködök. Iszonyat nagy hatással vagy az emberekre. Nem sokan képesek erre. És még egy jó tanács: ha legközelebb irsz (nagyonnagyon remélem,hogy lesz ilyen) , akkor hogyha kész a rész másold le és mentsd el a gépedre is.
Nagyon fogsz hiányozni az írásaiddal együtt! De ismétlem: én várni fogom a folytatást! Remélem folytatni fogod! Sok kitartást mindenhez! És egyszerüen...KÖSZÖNÖM!
Puszi: *F
megértem!!! :///
VálaszTörlésőszintén sajnálom.. annyira jol irsz hogy az hihetetlen.. imádtam az előző blogodat is.. annyira rossz hogy nem.folytatod..:( ugy vártam.. de ez a te dolgod majd te eldőntöd hogy mi.lesz!:) sok sikert neked az életben! :))
- Ráhel :)
Kedves Tyra!
VálaszTörlésAzt kell hogy mondjam, tökéletesen megértelek. Én csak most kezdtem egy blogot, mindössze a harmadik fejezetnél tartok, és már most úgy érzem, hogy nem bírom. Egy blog vezetése komoly munka, sok kitartás kell hozzá. Semmi gond nincs azzal, ha egy kicsit megfáradtál. Majd folytatod később. (:
Ha lehet ezt mondani, a mai magyar blogtársadalomban egyfajta példaképnek tekintelek, ezért is lennék nagyon hálás, hogyha bekukkantanál az elég kezdetleges blogomba. Tudom, hogy nem az igazi még, de szívesen elfogadok tanácsokat olyan profiktól, mint amilyen te is vagy. (:
Ha kedved tartja... (: eletem-utja.blogspot.com
Ölel, - Tamzeen
Kedves Tyra!
VálaszTörlésSoha, semmilyen blogon nem voltam rendszeres olvasó, mindig kerestem egy blogot, és, ha meguntam, átugrottam egy másikra....De ezt ezzel a bloggal nem tudtam megtenni... SOHA! Állandóan visszajártam, néztem, tűkön ülve vártam, mikor teszel fel új részeket... A TE BLOGOD volt az első olyan blog, aminek vártam a folytatását! Ez a blog volt az, ami megváltoztatta a véleményemet a fanfictionokról! Aztán írtad, hogy abba fogod hagyni... Akkor, amikor ezt olvastam egy világ omlott össze bennem. Márciusban írtad, de én azóta is szinte minden héten jöttem, és néztem, történt e valami, ami jó, valami - bármi - ami megtörte a jeget... De nem. Hónapok óta néma csend. Hiányzik. Hiányzol. Hiányzik a blog, a történet, Te, az írásaid... Minden. Nem tudom, szoktad e még itt olvasni a kommenteket, de remélem, azért meg fogod tudni, én még mindig várom, hogy elkápráztass minket valami olyanban, amihez nagyon értesz... Valamiben, amiben kiemelkesz... Valamiben, amiben te vagy a legjobb... <3
Sok puszit küldök, és egy nagy ölelést, csak és kizárólag Neked! - Annie.
Szörnyen sajnálom én is azt az elvesztett fejezetet. Remélem újult erővel fogsz majd visszatérni hozzánk és ehez a bloghoz :) én személy szerint nagyon szívesen elolvasom még azt a 6 fejezetet de minden csak rajtad múlik ;) minden jót a továbbiakban és örömmel várlak vissza...bármikor :))
VálaszTörlésDrága Tyra!
VálaszTörlésNem tudom, hol vagy most, mi van veled, hogy vagy... Csak azt tudom, hogy az emberek számítanak Rád. Visszavárnak, ölelésre tárt karokkal... Mindenfajta előítélet nélkül, tiszta szívemből kívánom, hogy ha ezen a blogon már nem is, az életben még találkozzunk. Gyere szembe velem az utcán ismeretlenül, lökj fel a lépcsőn, vagy akár 30-40 év múlva nevess rám legújabb könyved lapjairól.
Kívánom, hogy csupán szavaiddal érd el azt, mely másnak megfoghatatlan, s éld meg azt, mi kihagyhatatlan.
"my dream - my life - my story"
Live your life!
Love ya, Cordelia.
Még így 9 hónap elteltével is imádnivaló a blogod! Egyszerűen nem vagyok képes betelni vele! Annyira tovább lovasnál, mert ugye Zayn nem tudja majd titkolni a fiuk előtt, hogy most ő kivel jár! ( ezt csak én feltételezem) Lehet majd azt hiszik úgy csalja a szerelmét ( ha úgy jelentik be, hogy Lynettel jár, akkor Fatimával látják pl: csókolózni, vagy fordítva)
VálaszTörlésMár kész összeesküvés elméletek vannak fejemben, mert nagyon be akarom fejezni ezt a történetet!
Drága Tyra!
VálaszTörlésPont holnap lesz egy éve, hogy utoljára írtál erre a blogra... Nem akarsz esetleg egy csodás visszatérést? :( Mondjuk holnap?
Puszil, Nana.