2013. március 8., péntek

Bonus/Secret chapter


Meglepetés! 
Igen-igen, vasárnapra ígértem a tizediket, és ez így is lesz, viszont egyrészt nem akartam a két fejezet között ennyi kimaradást hagyni, másrészt mert szerettem is volna ilyennel elődrukkolni; mást hoztam a Számotokra. 
Mondhatni ez is egy fejezet, és a fent látható nevet azért kapta, mert valóban egy titkos fejezet, hogy mondjam így. Nem adok meg szemszöget, nem adok meg benne neveket sem. Minden rajtatok múlik. Ismét csak nem kifejezetten arra törekedtem, hogy rájöjjetek kik között zajlanak le a párbeszédek, az egyik személyre is igazából "Szeptember 24-én" jöhettek rá, ha az itt egyik leírt dolgot akkor is észreveszitek. 
Ennek a titkolózásnak most más szerepe van, mint a múltkori fejezet előtti kis szösszenetre. Ez Nektek enged kisebb betekintést, hogy mire is számíthattok. Plusz, kicsit érdekessé is teszi a történetet - illetve szerettem volna ezzel ezt is elérni. Igen... pontosan: újabb homályosság, de komolyan mondom - írom -, hogy a későbbiekben minden ki fog tisztulni. :]
Az viszont remélem, hogy érthető: ez a rész a "jövőben" történik, mint azt a dátum is jelzi. (Szeptember 26. -míg a kilencedik fejezet még csak 16-án játszódik.)

Visszatérve a tizedik fejezetre, vasárnapra kész lesz, viszont nem tudom, hogy a következő hét milyen lesz... azaz tudom: zűrös/zavaros, még a szokásosnál is többre kell figyelnem és koncentrálnom. És az egyik verseny amire megyek tényleg nagyon fontos lenne a számomra, viszont nagyon sok a felkészülési anyag és mindezt cirka két hét alatt kell a suli/dogák mellett belepasszíroznom a fejembe. Mindegy, a lényeg, hogy igyekszem nem kimaradni egy hetet a két fejezet között. 
És ennek érdekében új dizit is hoztam, a fejléc az eddigi kedvencem. Tudom, hogy nem olyan nagy szám, de nekem tetszik! :D A háttérrel még hadilábon állok, egyelőre ez van, de próbálok mást találni a helyére. 

Nos, jó olvasást, illetve gondolkozást... ;] 

Puszi, Tyra W.


Ui.: Nem szeretem Quintus Horatius Flaccust!

Szeptember 26.

Érezted már azt a görcsöt a gyomrodba amikor tudtad, vagy legalább is sejtetted, hogy valamit elveszíthetsz? Amikor egy jól alakuló, nyugodt barátság veszélybe kerül; elég egy tett, egy mondat, egy helyzet és már érzed, hogy innentől kezdve nem lesz ugyanolyan. Félted a régi kapcsolatotokat, nem akarod a változást, neked jó volt az, ami volt. Nem akarod a túlbonyolítást. Egyszerűen nem érted, hogy miért nem maradhatott minden ugyanolyannak, mint volt?
Érzeted már?

A hideg szinte már a csontomig hatol, bőrömet marja a fagy, mely bár bántó is az ember testére nézve, képes fent tartani, megtartani egy csodát a mi javunkra. A mi örömünkre; a havat. A fehér takaró még mindig gyermeki mosolyt tud csalni arcomra, miközben karjaimat oldalamhoz szorítva igyekszem elzárkózni a kellemetlen hőmérséklettől, és csak áhítattal kémlelni a hegyek egymás mögé bújó alakjait.
Érdes tenyeremet ráfonom a vaskorlátra, így választva el engem és az alattam lévő mélységet; így távolítva el engem és a negyedik emeletről való lezuhanás esélyét. Inkább remegve közelítem meg a magassággal való szembesülést, minthogy a szemébe nézhessek a mögöttem félszegen álldogálóra. Görcsösen nagyot nyelek lepillantva a hatalmas terasz alatt rejlő, szintén hóval takart udvarra; igenis bevallom félek, és igenis tériszonyom van, de még mindig inkább viselem el a folytonos rettegés és a bizonytalan talaj érzését, minthogy könyörgő arcával szembesüljek újra.
- Tudom, hogy nem egyszerű neked - szólal meg újra komoran -, és azt is, hogy még nem ismersz, ám éppen ezen akarok változtatni - mondja, és bennem minden egyes szava olyan érzését kelteti, mintha egy késsel döfködnék a mellkasomat... az oldalamat... mi több, még a szívemet is. Mindent! Apró kis szúrások rossz helyen, nem akarom, hogy miattam legyen ilyen elkeseredett a hangja. Soha nem láttam még ilyennek, mint amilyennek most: sebezhetőnek. Nem akarom, hogy miattam legyen gyenge, nem akarom, hogy miattam törjön meg, miattam ne legyen hű önmagához. Az aki volt, akit megismertem, egy másik alakot húzott és félelmetes, hogy egyik-pillanatról a másikra, hogy megváltozhat az ember természete. Sajnos - határozottan sajnos - még nem ismerem Őt olyan régen, nem tudhatom, hogy vajon máskor is így viselkedik-e ilyen szituációban, vagy én vagyok az, aki ilyenné teszi. Nem tudom... és ez zavar a leginkább.
S félek, hogy nem lesz ugyanolyan, mint volt. Kifejezetten jól megvoltunk - ámbár meglepő volt -, nem bántam és kifejezetten örültem annak, hogy megtaláltuk a közös hangot, most viszont a könnyed barátság megszűnésének veszélye fenyeget. Tanácstalan vagyok és legszívesebben futnék el előle, hogy még véletlenül se történjen változás a kettőnk kapcsolatában. Számomra így volt tökéletes. Éreztem azt a nyugalmat felőle, azt a megszűnhetetlen kedélyességet, amitől én is úgy hittem, hogy jobb lehetek, és igenis képes lehetek arra, hogy ne viselkedjek úgy az emberekkel, ahogy.
- Nem engedsz senkit se magadhoz közel - folytatja hajthatatlanul, megérzem amint tesz még egy lépést felém. - Ezt én teljesen megértem. De így hogy adsz esélyt azoknak az embereknek, akiknek más lehetőségünk nincs, mint most megismerni?
Nem válaszolok. Jogos a kérdése, mint mindig. Ám hiába is mondja, hogy megért, valójában ez nincs így. Nem tud megérteni. Nem tudhat.
- Megértem az álláspontodat. - Ó, dehogy érted! Bárcsak! De sajnos nem; nem ismersz, sehogy se. - Azt is, hogy az van benned, hogy csak kihasználnálak, elárulnálak esetleg. Viszont őszintén mondom, hogy nincsenek ilyen szándékaim - bizonygatja, szavai hitelessége érdekében mellém áll, kezeit Ő is a korlátra helyezi és így próbálja felkutatni a tekintetemet. Mindhiába, szédülten farkas szemezek a lefelé húzó mélységgel. Lehunyom egy pillanatra a szemeimet, élesen szívom be a levegőt, rossz lesz a közérzetem a gondolattól. Hogy az Ő tudta nélkül teszi most kockára a barátságunkat. S én ezért nem hibáztathatom... nem tehet róla.
Egy beletörődött sóhajtás hagyja el a száját, ennek hallatán vállaim előrebuknak; tisztában van a vereségével, ezáltal én is azzal, hogy sikeresen megbántottam. Miért? Miért kellett?
Ismét úgy érzem, hogy talán mégse olyan jó az, amit csinálok.
- Sajnálom! - fordulok felé végre, szembesülve ennek hála elnéző mosolyával, mely nem ér el a szemeihez. Pedig milyen szép szemei vannak!
- Mindegy - int le, ám hiába is: lelkiismeret furdalásom nem egy suhintással intéződik el. Főleg ha látom, hogy igenis zokon vette a visszautasításomat. Azt, hogy én nem szeretném megismerni Őt. Pedig az igazság teljesen más! - Semmi baj, végül is... Nem tudom, hogy mit is hittem... mit is vártam? - szegezi le a figyelmét a földre, s cipőjének orrát tanulmányozza, mintsem az én sajnálkozó arcomat, amit meg is tudok érteni.
- Jó ember vagy - bizonygatom. Ez nem vigasztalás, ez valóban az én véleményem. Nem hazudok. - Bátran kijelenthetem, hogy nem ismerek hozzád hasonlót, tényleg pótolhatatlan vagy a világ számára. Viszont ez így... ez így nekem nehéz, nem kockáztathatok - magyarázom, legbelül pedig szenvedek. Önző vagyok, tudom. S hiába is, de makacsul akarom, hogy a részemről a barát zónájába maradjunk. Nem játszhatok vele, nehogy jobban megsértsem őt, és különben is... be kell, hogy lássam: nem tudnám megtenni Vele ezt. Ezt, hogy csak azért mert a mellettem állót nem akarom megbántani, elkezdeném neki megjátszani az érzelmeit miközben igenis van valami közte és köztem.
Talán az én hibám? Én küldtem felé kétértelmű megjegyzéseket, impulzusokat? Félreértette volna a közeledésemet? Mentségemre legyen, hogy én mindent baráti szempontból tettem.
Hibáztam. Nem figyeltem jobban oda.
- Tudom... és mint mondtam, megértem - feleli egy kisebb szünettel, hajába beletúr és csak ezután könyököl rá a korlátra, elborzadva állok tette miatt. Fejét felém dönti, így néz fel rám alulról, áhítattal és a kihívástól fénylő szemei a sötétben is megmutatkoznak. - Csak, egyszerűen... kíváncsi vagyok Rád. Olyan, mintha mindig is ismertelek volna.
- Sokan így vannak ezzel - mondom ki az igazságot, bármiféle boldogság nélkül felnevetve a tényeken és az Ő okán is egyben. - De nem vagyok én olyan érdekes, mint az elsőre hiszik. - Megvonom a vállaimat, szomorkásan felé fordulok a testemmel, a hideg egyre jobban kezd a bőröm alá férkőzni.
- Ne mond ezt! Ez nem igaz! - rázza meg finoman a fejét, ám újra szembesülve arcommal, élesen kifújja a levegőt és visszaernyed tiltakozása miatt megfeszült háta. - Gondolom esélytelen, hogy tovább győzködjelek - állapítja meg egy keserűen mosollyal kísérve.
- Sajnálom... 
- Valójából én nem igazán - egyenesedik ki eltökélten, meglepve ezáltal engem a szavaival és tettével is. - Most már legalább tudod, hogy én itt vagyok, hogyha úgy érzed már képes leszel erre. - Rám vigyorog.
Miért mindig azokat kell megbántanunk, akik nem érmelik meg, akiket szeretünk vagy kedvelünk? Hisz' nem ártott Ő nekem és én mégis ártok neki, mert nem tudom viszonozni az érzéseit. Ám mégis milyen érzések lehetnek benne? Egy hazugság az, ami tetszik neki.
- Hiszem, hogy van valaki a számodra, aki jobban megérdemel, mint én. - Hálásan nézek rá, vigyora még jobban szélesedni látszik.
- Talán épp te vagy az. Úgy igazából te - feleli szemtelenül, és egyfajta megkönnyebbülés lesz úrrá rajtam. Talán még semmi sincs vesztve.
- Hát... sose tudhatod - nevetek fel hangtalanul, és Ő is így tesz.
Talán még menthető az ügy, gondolkozok el egy pillanatra, talán tudok úgy tenni, mintha ez a beszélgetés nem történt volna meg. Talán még Ő sem tudja meg az előbbit.
- Legalább megölelhetlek? - kérdezi félszegen, s bár nem tartom olyan jó ötletnek, megesik rajta a szívem. Némán, eltúlozva bólintok a szórakoztatása miatt, amit immár egy hangosabb nevetéssel díjaz, majd karjaival átöleli a derekam és a hátam közepe közti részénél, viszonozom meleg ölelését.
Talán felesleges volt az egész pánikom. Ugyan min is változtathatna mindez? Csak egy ártatlan beszélgetés volt, melyben elmondta, hogy szeretne megismerni. S talán egyszer meg is fog... 
Mi baj történhetne? 
Majd hirtelen megmerevedik a teste, rá egy másodperccel később az enyém is megfeszülve követi a felismerés következtében.
Éles vakú fénye törte meg az éjszaka sötétségét... 

8 megjegyzés:

  1. Drága Tyra!

    Nagyon örültem ennek a résznek is...miközben faltam a soraidat azon gondokodtam, hogy kik között játszódik le ez a beszélgetés, én Zaynre és Linre tippelek :$ Amilyen mázlista vagyok tuti nem találtam el xD De mindegy. A lényeg az, hogy nagyon érdekes volt az egész, alig várom a vasárnapot! Tetszett a rész hangulata is ami olyan titokzatos volt, főleg a vége....aww nem semmi!
    Remélem jövő héten is tudsz hozni részt ;) Milyen versenyre mész?

    Dodóka

    VálaszTörlés
  2. Szia:)
    Nekem bejött ez az ötlet,ez a homályos resz:) Szépen leírtad az érzelmeket és körülményeket. Persze nekem is lenne egy tippem: először én is Zayn és Linre gondoltam de ahogy tovább olvastam úgy éreztem hogy nem ,mégsem Ok azok. Inkabb..Niall! Niall és Lin. Hisz most ok kerültek baráti kapcsolatba ám lehet Niall többet szeretne Linnek viszont Zaynért dobog a szíve. Vagy esetleg egy másik bandatag? Hm meglátjuk:) nekem ez a tippem vagy bejön vagy nem :D nagyon nagyon várom a következő reszt!;)
    Puszi,Zsófi:)Xx

    VálaszTörlés
  3. Szerintem Lin és Niall közt folyt ez a beszélgetés és Lin szemszögéből!!:)
    Csak gyözzem kivárni a következő részt!!!*-* :P

    - Ráhel!! :)

    VálaszTörlés
  4. Drága Tyra!

    Hm, nem is számítottam Tőled semmire vasárnapig, ezért jócskán megleptél!
    Bevallom őszintén nem szeretem az ilyeneket, mert könyvek esetén sem szeretek előre olvasni. A Spoilerek konkrétan kinyírnak! Na de ebből annak ellenére, hogy alig tudtunk meg valamit, mégis az érzés átjött, az amit ennek a résznek a főhősnője érzett.
    Először teljes bizonyossággal azon voltam, hogy Lin szemszögben vagyunk, de aztán ezt szinte elvetettem a végére, én ha már valami, akkor Fatima gondolatait éreztem ki belőle (nincs túl sok különbség, de akkor is). Ha pedig így van, kell mellé egy fiú is :) Zaynt kizárnám, mert mégis mikor viselkedne ő ilyen barátian? Csak barátian! S mivel azt mondtad 22-én jöhetünk rá az egyikre, úgy gondolom, ez a barátság akkor kezd el kibontakozni, tehát Niall is lentebb került a listámon. Liamet mondanám, mert ő aztán tényleg jó ember, de neki meg ott van Danielle. S mikor belekerültem ebbe a csapdába jutott eszembe egy teljesen más párosítás, ami engem legalább annyira feldobott, mint amennyire abszurd, hogy ez az lehessen, de sebaj, majd nevetsz egy jót: Perrie és Andy. Muszáj volt kiírnom magamból :)
    Mindent összevetve, nagyon jóra sikerült ez a kis szösszenet, és kíváncsian várom, hogy kiknek a beszélgetését olvastuk, no meg a vasárnapi fejezetet is!

    Ölel, FantasyGirl

    VálaszTörlés
  5. Drága Tyra!

    Megleptél evvel a résszel azt kell,hogy mondjam,de természetesen jó értelemben.:) De most megint el hagytál itt egy kis szösszenetet,ami miatt megfogod őrülni,mert nem tudom,hogy most ez mi...:D Nem szeretem,mert nagyon kíváncsivá tettél evvel..:) Azt kell,hogy mondjam,jól csinálod a dolgod,tudod,hogy kell az embert kíváncsivá tenni.:D Csak hagy magad után egy kis részt és máris az ember teljesen kivan..:D
    Őszintén megvallva nem vagyok benne biztos,talán Lin/Fatima szemszögéből olvashatunk,de akihez beszélt az szerintem Zayn lehet,de ott van a "De" is,mert mióta Zayn barátságos és ilyen kedves?! De másra meg nem tudok gondolni,talán még Niall,de benne se vagyok biztos.. De az se biztos,hogy Lin/Fatima szemszögéből íródott,mert lehet,hogy tettél bele egy csavart és másnak a szemszögéből írtad,de akkor az kié lehet? FantasyGirl véleményét elolvasva,látok benne valami igazságot,hogy talán tényleg Perrie és Andy között zajlottak az események.. De nem tudom,egyenlőre homály fedi számomra.. :)
    Már nagyon várom a vasárnapi részt,de legfőképp most ez nem hagy nyugodni..:D Tudni akarom,akarom..:D Mint egy kis gyerek,aki cukorkát akar,kb én is most ilyen vagyok..:D
    Személy szerint nekem is ez az új fejléc tetszik idáig a legjobban.Olyan légies és klassz. Imádom.♥

    xoxo Eternal Dreamer

    VálaszTörlés
  6. Drága Tyra!

    Teljesen megdöbbentett ez a rész, sok ötlet merült fel bennem, hogy kik között folyhatott ez a dolog. Először természetesen Lin-re gondoltam, de úgy voltam vele, hogy már sok részt olvashattunk az ő szemszögéből, miért tennéd most is ezt? Tehát a Lin/Zayn párost kilőttem. Így igazándiból olyan embereket kellett kezdenem keresni, akiknek még nincsen közös múltjuk, s az egyik fél bizonyosan többet érez a másik iránt. Így jött nálam is a képbe Andy, és az a fél, aki csak barátságot akar, vagyis Perrie. De van egy kis gondom. Ha Zayn és Perrie még nem szakítottak, akkor Andy most komolyan rárepült a barátja barátnőjére? Viszont ha mondjuk már szakítottak is furcsa...

    Puszi, Azy

    VálaszTörlés
  7. Hát, drágam én így 3 évvel késobb Fatima-Niall párosra tippelek :))) majd meglátjuk ;)
    Nagyon szeretem ezt a blogot, attól függetlenül, hogy ez alatt a par év alatt sokminden megváltozott a bandával kapcsolatban...
    Igaz, fura a dátumnal 2013-mat látni, meg úgy az is, hogy nincs meg az az izgalom, hogy na vajon hány rész lesz még? Viszont így is feldobja az egyébkén kibírhatatlan hétköznapjaimat, és ezért köszönet! :D
    xoxo, Hany ♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sorry az elírásokért, csakhát éjjel írtam, és ez olyankor már nem nagyon megy...
      Egyébként meg kell, hogy mondjam, nagyon elkeseredtem, mikor megláttam a kóvetkezö utáni részt... nem hittem volna, hogy ilyen kegyetlen vagy... mármint nem csak a fejezetet hagytad abba a legizgibb jelenetnél, hanem a blogot is :'( kár...
      xoxo, Hany ♡

      Törlés